A vikingek [antikvár]

Prológus Lindisfarne Y93. június 8. Hűvös, enyhén szeles nap köszöntött Észak-Anglia partvidékére. Amolyan, a füves szirteken sétálni való nap, amikor szívesen kóstolunk bele a sós levegőbe. A magasban tengeri madarak röptét követi a tekintet, lent pedig a zöldesszürke hullámokból kiemelkedő sziklákat pásztázzuk. Ilyenkor könnyen futnak afelé a gondolatok, hogy vajon mi terülhet el a végtelen horizont mögött. Lindisfarne szigetén a szerzetesek már órák óta ébren voltak. Volt, aki asztala fölé hajolva a kolostor híres, nagy műgonddal díszített Bibliájának egy példányát másolta, mások a konyhában serénykedtek vagy a kápolnában tettek-vettek; takarítottak vagy ezüstöt fényesítettek, és olyan is akadt, aki a hosszú folyosókat söprögette kitartó türelemmel. De egy ilyen szép reggelen a legtöbb fiatalember inkább odakint a kertekben dolgozott. A napok itt, Northumbria partjaitól három kilométerre, általában