Izrael - föld és szentség [antikvár]

Annyi évszázad száműzetés alatt mivé lett hát Izrael földje a zsidók képzeletvilágában? Egy ősi dicsőség emlékévé. Egy várakozás horizontjává. Olyan valószínűtlen hellyé, amelyre rávetül a jobb napok reménye. Valahol ég és föld között, és rendszerint inkább az égben, mint a földön, Cion jelt ad és irányt mutat. Kafka hősétől eltérően tudjuk tehát, hogy ha tovább megyünk, az nem azt jelenti, hogy még jobban eltévedünk. Ott egy napon végleg helyreáll ez az összetört világ, ott egy napon véget ér a zsidók szenvedése. Ott, vagy talán itt, egy napon vagy már ma. Mert miközben várjuk, hogy az álom végre beteljesedjék, mindig elképzelhetjük, hogy az a hely, ahol élünk, már olyan, mint a száműzöttek Jeruzsáleme és mint az elérhetetlen izraeli föld ideiglenes kiterjesztése. Amszterdam, az északi Jeruzsálem, Szarajevó, a napkeleti Jeruzsálem, Tlemcen, a Magreb Jeruzsáleme, Vilna (Vilnius), a keleti Jeruzsálem... Jeruzsálem mindenki számára más és mást jelent. Minden zsidó népcsoportnak megvan a sajátja, melyet az összes többi fölé helyez. Biztosan nem helyettesíti az igazit, a távolit, csupán lehetővé teszi, hogy tűrjenek, hogy elviseljék a száműzetést, melyet magukévá tettek, ám sosem fogadtak el teljesen.