Fűbe-fába az orvosság! I-II. [antikvár]

1952-től 1966-ig gyűjtöttem Békés megyei tanyákon, falvakban és városokban a népi orvoslás adatait. Közben folyamatosan, majd a gyűjtés befejeztével egyre intenzívebb végeztem az adatanyag feldolgozását: rendszerezését és értékelését. Nyomokat kerestem a múltban, járatokat ástam a mélybe. Ennek eredményeként évről évre szaporodtak a monográfikus kötetek: a Békés megyei népi ember- és állatorvoslás, a népi gerontológia és járványtan, a népi gyógyszertan, a népi orvoslás szókincsének kötetei. Az adattáranyag növekedésével párhuzamosan fogalmazódtak meg tanulmányok a magyar népi orvoslás formai és tartalmi sajátosságairól, a történeti összefüggésekről, a továbbfejlesztés, a felhasználás lehetőségeiről, tehát a jövő perspektívájáról. Kutatói tevékenységem nem maradt életidegen, elvont szaktudomány, hanem orvosi szemléletre és gyakorlatomra is hatással volt. A modern orvostudomány irányzataival, szemléletével együtt elősegítette számomra egy humánusabb, természetesebb, emberközpontúbb orvoslás, medicina kialakulását. (Ezen túlmenően azonban egész személyiségem fejlődése szempontjából gazdagodást jelentett.) Lehetővé tette hogy leküzdjem azokat a negatívumokat, melyet a technokratikus beállítottság, az embertől elszakadt szcientizmus (tudományosság), a természettel és a hagyományokkal szembefordulás - tehát a fejlődés árnyoldala - jelent az ember, az orvos és a tudomány számára.