Az istenek kapuja [antikvár]

Az emberiség történetében mindig is voltak olyan kiemelt tájak, jelenségek, épületek, amelyekhez valamiképpen az a hagyomány vagy képzet kötődött, hogyaz adott tér szentséggel, szakratlitással bír. Az a kérdés, hogy honnan ered ez a képzet, korántsem új keletű: foglalkoztak ezzel antropológusok, szociológusok, teológusok és vallástörténészek már a XIX. századtól kezdve, és napjainkban sem elhanyagolható e földrajzi tájak, épületek vagy természeti képződmények jellegének részletesebb vizsgálata. Az alábbi, alapvetően ismeretterjesztő munka ízelítőt szeretne nyújtani a világ ilyen szempontú gazdagságából. természetesen a teljesség igénye nélkül. A könyv nagyobb kultúrkörök, illetve vallások nevezetesebb szent helyeit gyűjti egybe, rövid elírásokban ismertetve a hozzájuk kapcsolódó főbb információkat. Ily módon csak betekintést nyújthat, és kedvet ébreszthet a további vizsgálódásokhoz is. Napjainkban emberek milliói vándorolnak el különböző kultúrák szent helyeire. A zarándoklat többféle motivációjú: lehet egyfelől vallási indíttatású, de éppúgy lehet turisztikai szempont is; mindkét esetben a helyszín ugyanaz is lehet, csakúgy, mint a helyhez való eljutás infrastrukturális körülményei. Ami a leglényegibb különbség, az a tér, illetve helyszín látványának értelmezése. Amíg a vallási zarándoknak fő célja az istenivel való találkozás, addig a turistát leginkább kultúrtörténeti vágy hajtja tárgya megismeréséhez, és fő szempontjává a kikapcsolódás, illetve aktív pihenés válik. Ezenfelül, a vallásos utazó nemcsak térben utazik, hanem "lélekben" is, azaz a kiindulópont és a célállomás közötti tartam szintén hatványozottan fontos, mert alapvető velejárója annak. Persze a két típus között számos átmenet létezik, de tény az, hogy az alábbi helyek a motiváció minden szintjén érdekesnek bizonyulhatnak az emberek számára a hozzájuk kapcsolható értékek miatt.