Stratégiai vízió [antikvár]

Jósolni mindig nehéz, különösen a jövőt illetően - tartja egy közismert amerikai bonmot. Ez a mondás a huszonegyedik század elején még igazabbul cseng, mint az előző század hajnalán. A huszadik század eleje ugyanis hemzsegett a magabiztos jövőképektől, amelyek egymással konkuráltak ugyan, de közös volt bennük a haladásba vetett töretlen hit. A műszaki fejlődés szédületes volt: embermilliók mindennapjait változtatták meg olyan műszaki csodák, mint a telefon, a rádió, a fürdőszoba, az automobil és a légi közlekedés. Társadalmi-politikai oldalon a választójog kiterjesztése, a női és egyéb emancipációk, a szakszervezeti mozgalmak, a nemzeti önrendelkezési jog elismerése hozott forradalmi változásokat. A legnagyobb karriert befutó általános, magát objektívnek hirdető világmagyarázat alighanem a marxizmus volt, amely immanens, evilági megváltást ígért az emberiségnek. (A különféle nemzeti szocializmusok - fasizmus, nácizmus stb. - egy-egy nemzetet vagy „fajt" kecsegtetett ilyesmivel, gyakran nyíltan más népek rovására.) E hamis, de nagyhatású prófécia bukásának következményeit máig sem mértük fel teljesen. Az ideológiák csődje az ideálokat is kompromittálta. A hamis prófétákat így nem annyira igaz próféták, mint inkább a kétkedők váltották fel. Futurista lelkesedés helyett a nosztalgia számíthat sikerre.