Gesta hominum [antikvár]

A címlap képén a földabrosz délkörhálózata rácsvoastagságú. Mit akar ez jelenteni? Hogy a Föld minden lakója, az egész emberiség rács mögött él, ha kívülről-felülről nézzük? Valamilyen rabságot jelez vagy jelképez ez a rács? Nem valószínű, hiszen ilyen rács nem létezik, mint ahogyan a szélességi és hosszúsági körök hálója is csak a képzelet szüleménye, és az ember tájékozódásának szolgál alapjául. Hogy? Nem értelmünk, tudásunk, nagyszerű műszereink, hanem képzeletünk alapján tájékozódunk? Képzelt pontok, képzelt vonalak után igazodnak a Ráció? És azok viszonyulásait méri és vizsgálja? De a Ráció műve mégiscsak valóság, és a kőbaltából az elektronikáig megtett út nagyszerűsége fényesen igazolja a tájékozódás helyességét. Ez egészen meggyőző érv arra, ami elmúlt de a jövendő felé merre, mivel, hogyan indulhatunk? Ön azonban, tisztelt Olvasó, nyilvánvalóan Okos Ember, és jól tudja, hgoy mindez csak olcsó szofisztika, melyből semmiféle értékesíthető portéka nem lesz, még szópiaci sem. Szórakoztatónak sem mondható ez az írás, nem érdemes hát elolvasnia, hiszen semmi esetre sem gyakorlati embernek való. De ne dobja el és ne tegye félre sem, ha már a kezébe került! Biztosan van ismerősei között, akit a nem hasznosítható dolgok is érdekelnek, aki eltöpreng a Homo sapiens viszontagságos életén, és keresi a jövendőjének útját, még reménytelenül tapogatózva is. Egy ilyen ismerősének adja ön oda ezt az írást. Ha pedig mégsem volna éppen olyan gyakorlati, hanem szorongó szívvel töpreng el egy gondolaton - hanem is vérzik el rajta -, akkor olvassa el Ön is. Akkor azt is remélhetem, hogy elnéző lesz gyarlóságaimmal szemben.