A Népegészségügyi Múzeum munkája [antikvár]

Az egészségügyi népoktatás eredményeit nem lehet számokban kifejezni. De ha például az utolsó három évtized egészségügyi haladásának egyes tényezőit vizsgáljuk, könnyen megbecsülhetjük az egészségügyi felvilágosítás fontos szerepét az elért eredményben. Az egészségügyi felvilágosító munkának igen komoly része van - elsősorban a csecsemő helyes táplálásának a népszerűsítésével - a csecsemőhalandóság, továbbá az alkoholizmus elleni küzdelem csekély eredményétől eltekintvey a tuberkulózis, a veneriás és a hevenyfertőző megbetegedések csökkenésében. Napjainkban, amikor egy nagy társadalmi átalakulás előestéjén a tömegoktatás és a propaganda még nagyobb szerephez jutott, mert új igazságoknak, vagy új ismereteknek a köztudatba viteléhez nem elég az individuális felvilágosítás, hanem nagyobb effektusokkal dolgozó kollektív társadalmi nevelési szervekre van szükség; a propagandának a jelentősége az egészségvédelem különböző munkaterületein is óriási módon megnövekedett. Az állam mind több társadalmi szükséglet ellátását kénytelen magára vállalni és így érthető, ha financiális, és humánus okokból egyaránt minden eszközt fel akar használni a társadalmi ártalmak és a betegségek elhárítására és a nép higiénés színvonalán/ük az emelésére. Ilyen irányú feladatainak a teljesítésében sem elégedhetik meg azokkal az eszközökkel, amelyeket az individuális orvos vagy tanító munkája nyújt az egyéni higiéné szabályainak és a helyes életmód egészségügyi feltételeinek az ismertetésével. De a modern állam számára az egészségügyi propaganda arra is kell, hogy a közegészségügyi és társadalompolitikai intézményeinek működésével szemben megértő közvéleményt teremtsen és általában arra nevelje reá az embert, hogy az egészség megtartása a kollektív együttélésből fakadó kötelesség.