Kóródi Mihály kölcsönkönyvtára [antikvár]

AZ OLVASÓNAK Hogy miért éppen én irok előszót Kóródi Mihály kölcsönkönyvtárának legújabb jegyzékéhez? Alighanem azért, mert „üzleti összeköttetésem" Kóródi urammal éppen olyan régi, mint ez a kölcsönkönyvtár. Azazhogy - nem mondok egészen igazat. Az üzleti összeköttetés nem az én érdemem volt, hanem a fiaimé, akik mind a ketten elemibe jártak akkoriban. Valamilyen cimen kedvezményes áron vásárolhattak Kóródi uram papirkereskedésében s az az élelmes gondolatuk támadt, hogy ezeket az olcsón kapott irkákat, ceruzákat, sőt esetleg ceruzahegyezőket is tisztes polgári haszonnal, de a rendes árnál még mindig olcsóbban adják tovább barátaiknak. Annyira lelkesítette őket ez a nagyszerű üzlet, hogy még az én látogatóimat is megkérdezték: nincs-e szükségük irkára vagy radirgumira. Nem tudom, volt-e szükségük, vagy nem, de annyi bizonyos, hogy vásároltak a gyerekektől, ki ezt: ki azt, s az élelmes kis üzletemberek minden nap megfordultak Kóródi bácsi boltjában, aki eleinte sehogysem értette meg ezt a nagyarányú fogyasztást. Amikor aztán megmagyarázták neki: annyira mulatott a gyerekek ötletén, hogy még nagyobb kedvezményt adott kis „viszontelárusitóinak."