Marton Magda [antikvár]

Az Isten időről időre néhány embert azzal a képességgel ruház fel, hogy a színeket és a vonalakat éppolyan magától értetődő kifejező eszközökként képesek használni, mint a többség a szavakat. Ők nem feltétlenül művészek, és nem minden művész ilyen. Ha tehát azt mondjuk, Marton Magda olyan természetességgel rajzol, ahogy legtöbbünk beszél, még nem helyeztük el őt a kortárs művészet palettáján, de azért már elég sokat elmondtunk róla. Elmondtuk, hogy isteni talentum birtokosa, született rajzoló - az ilyen képesség méltán vívja ki csodálatunkat. Ráadásul - most már tegyük hozzá ezt is - Marton Magda művész, aki azonban a talentum birtokában nem töretlen utat járt a tehetségtől a művészetig, míg elérkezett oda, hogy olyan képi világ teremtésére vált képessé, amelyet rajta kívül senki sem képes létrehozni. Mióta a tömegkultúra a képzőművészet alkotásait olcsó reprodukciók, színes magazinok, művészeti albumok, tévéműsorok révén eljuttatja a közember otthonába is, mióta a közlekedés gyorsasága és viszonylagos olcsósága minden művész számára lehetővé teszi, hogy a kollégák alkotásait kiállításokon és múzeumokban megnézhessék, mióta a műkereskedelem piaca, ideértve a kortárs művészetet is, globálissá vált, és a siker nem francia uralkodók, olasz hercegek, holland nagykereskedők és német őrgrófok kegyétől függ, hanem attól, hogy néhány világváros pár tucat műkereskedője üzletet lát-e a művészben - nos, azóta a tehetséges művész előtt két út nyílik: vagy megpróbál megfelelni valamelyik divatnak (esetleg ellen-divatnak, ami egyre megy), vagy pedig fogja a tollat, az ecsetet, a vésőt, és hagyja, hogy az vezesse őt ismeretlen utakra. Farizeusság volna azt sugallni, hogy az utóbbi a derék, helyes megoldás, az előző pedig elítélendő. Ne felejtsük el: nincs szánal-