Hétvégi jegyzetek 1957 [antikvár]

MOSTANI CSALÁDI TRAGÉDIAKRÖL 1957 január 8. Egy tiszántúli parasztember írta nekünk, hogy se^ gítsük visszahívni feleségét, öt kis gyermeke anyját, aki egy kovácsmesterrel együtt külföldre szökött, és elhagyta őket örökre, hacsak a gyermekek sírása utói nem éri, hacsak a férj hazahívó kiáltása nem kopogtat a szívén. A rádió sok kilowattos adóját hívta segítségül ez a szerencsétlen apa, hogy azzal erősítsük fel a gyermeki sírást, a hitvestársi remény-^ ség üzenetét. Egy idős asszony sírva beszélte el: leánya férje, akit a leánya áldozatos szeretettel szeretett, féltett, akinek két gyermeket adott, s akinek házatáját saját hivatali munkája mellett is példás rendben tartotta, Nyugatra szökött egy nővel, aki évek óta a barát-^ nője volt s akivel most így akarta ,,megoldani" az élete kérdését. Az itthonhagyott asszony idegössze-í roppanásban sínylődött, hivatalában meg sem tu-^ dott jelenni, összetört élete bánatában mindenre tehetetlenné vált. A gyermekek a nagyanyjukhoz kerültek, az idős asszony gondozta őket. Néhány hét múlva az összetört asszony maga is kétségbe^ esett megoldást talált. Anyósával, aki a fia után bánkódott, utánamentek az embernek — megkeresni idegenben, elszakítani az idegen asszonytól, és haza--hozni a gyermekeihez. Meg is találták odakünn. A