Repedések a rendszeren [antikvár]

HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ EGY IDŐUTAZÁSHOZ Ez a könyv - akárcsak ikertestvére, A Katona és kora. A kezdetek című kötet - időutazás a 70-es évek végének Magyarországára. Egy rég elmúlt, de sok szempontból máig velünk élő korszakba. A könyv elsősorban abból a sokszínű kavargásból szeretne valamit felidézni, ami a kort jelentette. Azokból a jelenségekből, amelyek egymásra torlódtak, és még korántsem volt biztos, hogy merrefelé tolják tovább az időt. És a bennük megjelenő százféle emberi törekvésekből, amelyek hol egymásnak feszültek, hol kitértek egymás elől, mégis közös alakítóivá váltak egy korszaknak, amelyre ma már úgy tekintünk, mint a lezárt múlt egy szeletére. Időutazóként azonban igazán érdekes ez a múlt csak elevenen lüktető jelenként lehet. Amibe ha belépünk, alapvetően nem találkozunk másfajta világgal, mint amit a jelenből ismerünk. Csak másfajta erők működtették, amelyek nyomába akkor szegődhetünk, ha figyeljük az embereket, akik élték az életüket, igazat mondtak vagy hazudtak, nyíltak voltak vagy ködösítettek, küzdöttek vagy félreálltak, hittek valamiben, vagy épp a szkepszisükből próbáltak erot menteni. Különféle alakok akadnak utunkba: politikusok es művészek, hivatalnokok és sportolók, gyárigazgatók és népművelők, állomásfőnökök és potyautasok. Idősebbek és fiatalabbak, híresek és ismeretlenek, sikeresek és elfeledettek, a hatalom urai és hétköznapi kisemberek. Sokféle történet, sokféle ember, sokféle szándék jelenik meg ebben a könyvben. Hisz számtalan szinten sok minden történik egyazon időben. Ha időutazóként magát a kort akarjuk látni, nem kell másként viselkednünk, mint ahogy a jelenben tesszük, talán csak erősebben kell figyelnünk. Arra is, amit esetleg „otthon" elengednénk a fülünk mellett. Akkor is mondott például híreket a rádió, közöltek tudósításokat az újságok: politikusok közszerepléseiről szókak, beszédeikből idéztek. Az emberek többnyire akkor se nagyon figyeltek rájuk, hisz számukra is idegen volt az a kreált nyelv, azok a mesterségesen gyártott fogalmak, amelyeket használtak, s amelyeknek akkor sem vok sok közük a való élethez. Erről többet mondtak el akkor is azok a filmek, amelyeket a mozik játszottak, vagy a tévében lehetett látni őket, azok