Dalmácia [antikvár]

, I -.?ií-rljí f , í e I ¦;ip,tj v,' Solin, a római cmifiteatnim marach'anvai DALMACIA Dalmácia neve az idöszámílásunk előtti első század közepén jelenik meg, és az illír Delmata (Dalmata) törzstől származik, amely a Krka és a Cetina folyó közötti területeken élt. Az óillir nyelvben a Delm, illetve Dalm szó pásztort jelentett, amely a törzs fó tevékenységeként az állattartást jelöli meg. Mivel a Delmata töizs állt ellen a legerőteljesebben a római hódításoknak ebben a térségben, így ennek a nevét használták a part menti területeken élő összes illír törzs megnevezésére. Amikor i. sz. 9-ben Oetavianus Augustus császár leverte a nagy illír fölkelést, az egykori Illiriát két részre osztotta -Pannóniára és Felsö-lllíria provinciára. Ez utóbbira kezdték használni a II. századtól a Dalmácia megnevezést. Hatalmas térségről van szó - területe az isztriai Rasa torkolatától, Bosznia kontinentális részén át kelet félé, majd az Ibar folyását követve le a Sar-hegységig és onnan az albániai Mati folyóig, illetve a tengerig terjedt. Ez a térség az idők folyamán több részre szakadt és leszűkült, különösen Dloclctianus császár idejében. A provincia fővárosa a kozmopolita Salona volt. amelynek maradványai a mai Solin helység környékén vannak, Split közelében. A térség viharos történelme során több hatalom váltotta itt egymást. A Nyugat-római és a Keletrómai Birodalom határán lévő terület az V. században bizánci fennhatóság alá kerül, majd egy ideig az itáliai Odoaker uralkodik fölötte, majd Teodorik keleti gót uralkodó. Justinianus kelet-római császár bizánci provinciaként kezeli. A Vll. században, az avarok és a szlávok inváziója során a dalmát városok nagy része megsemmisül, többek között Salona is. A bizánci uralom csak néhány tengerparti városban maradt meg. Zára központtal. A VIII. század végén és a iX. században jelentős frank expanzió jellemző a térségben, ugyanakkor a tengerpart feletti területeken a horvát államiság lassú erősödése. A XI. században IV. Petar KreSimir horvát király Dalmácia királyának cimét is viseli, és az Adriát a maga tengerének nevezi. A mind gyakoribb velencei betörések ugyanakkor veszélyeztelik a horvát területeket. 1. Lajos magyar—horvát király hatalmának köszönhetően a velencei hódítások a XIV. század közepén egy rövid időre alábbhagynak az Adria keleti partjain. Viszont már 1409-ben, a magyar—horvát trón körüli dinasztikus alkudozások keretében