Ki mondta? Miért mondta? [antikvár]

Heuréka! Heuréka! - Megtalákam! Megtaláltam! -kiáltunk fel örömünkben, ha rájövünk valaminek a nyitjára, ha sikerül valaminek a megoldása. A magyar nyelvben bőségesen találunk, köznapi beszédünkben, írásunkban állandóan használunk elődeinktől örökölt vagy más kultúráktól átvett fordulatokat, mondásokat, szállóigéket. S milyen kevésnek ismerjük az eredetét, keletkezésük körülményeit! Pedig a szólások legtöbbje - azzal, hogy betekintést enged más, régebbi korok világába, gondolkodásába - mélyebb összefüggések ismeretéhez vezethet. Keletkezésük idején ezek általában egy-egy konkrét eseményre vonatkoznak, s később - bizonyos módosulásokkal -valamilyen általánosított tapasztalat, helyzet jelölésére is szolgáltak. Mondások, szállóigék minden korban, minden időben keletkeztek. Vagy a nép ajkán, vagy híres emberek: költők, művészek, politikusok, hadvezérek szájából kelt szárnyra egy-egy szólás, amely a benne megfogalmazott igazság ereje, a kifejezett gondolat tömörsége, átvitt értelme, s nem utolsósorban jó hangzása miatt elterjedt, közkinccsé vált s évszázadokon, évezredeken át fennmaradt. Általa gazdagabbá, árnyaltabbá vált a nyelv, az élő beszéd. Könyvünknek az a célja, hogy megismerteti néhány gyakran használt szólásmondás történelmi hátterét, létrejöttének körülményeit, s hogy ezek használata ne csak ösztönös, hanem tudatos is legyen.