Nagy zenészek, nagy szerelmek [antikvár]

Előszó Budapesten a „Három Holló" műintézményben tartottam az első zenetörténeti előadás-sorozatot. A zeneszerzők halálos betegségeiről beszéltem. Egy olyan témáról, ami - bevallom őszintén - nem vonzott nagy közönséget. Úgyhogy amikor az évad véget ért, fölkerestem egy másik, jóval nagyobb rendezvényhelyszín vezetőjét, ugyan nem akarná-e az ő közönségének a Morendo című sorozatot bemutatni. El sem jutottam a mondatom végéig, amikor félbeszakított, és azt mondta: „Ádám, ugye nem azt a halálos témát szeretnéd nekem beadni?!" Megállt bennem az üitő, de kivágtam magam, és azt feleltem: „Á, dehogy, van másik!" „És az miről szól?" - kérdezte. Csak annyit tudtam kibökni, hogy „A szerelemről". Hirtelen ez jutott az eszembe. Elfogadta. Megszületett a Nagy zenészek, nagy szerelmek előadás-sorozat, amely a budai Lóvasúton ment elsőként, utána pedig az ország számos pontján futott, illetve fut még ma is. A zeneirodalom legizgalmasabb intim történeteit gyűjtöttem össze. Ebből a szériából most tíz zeneszerző szerelmi krónikáját választottam ki. A főszereplők olasz, német, francia és angol komponisták, akik - noha a kötet időíve a tizenhatodik századtól a huszadikig feszül - ugyanúgy szenvedtek, ugyanúgy örültek, mint mi, amikor szerelmi bánatban vagy örömben van részünk. „Na, de mire jó ez az egész?" - kérdezte tőlem nyíltan egy pécsi hallgató, jogos felvetés volt, hiszen egy-egy ilyen előadás - vagy egy- Nagy zenészek, nagy szerelmek