Szamurájok [antikvár]

Japán lovagjai a szamurájok a világtörténelem legizgalmasabb figurái közé tartoznak. Kezdetben, a korai császárság idején spontán szerveződő, harcos csapatok tagjaiként a határvidékeken élő, ott őshonos bennszülött törzsekkel hadakoztak. Hatalmuk a 10-12-ig században erősödött meg, amikor a birodalomban óriási pártharcok dúltak. A 12-dik század közepén sikerült először egy szamurájhercegnek magához ragadnia a hatalmat, egy másik vezér pedig már 1192-ben megalapította az első szamurájállamot. Ő volt az, aki a császári kormányzatot megfosztotta hatalmától, és a császár mozgásterét kizárólag a vallásos események és szertartások irányítására korlátozta. Ettől kezdve Japánt több mint hat és fél évszázadon keresztül katonai diktatúra irányította, amelyben minden politikai hatalom a katonanemesség kezében összpontosult. A harcosok rendjének szelleme döntően befolyásolta az ország életét. Hatása máig érzékelhető. Ennek a MI Micsoda kötetnek az első része arról mesél, hogyan szerezték meg a szamurájok a hatalmat, hogyan alakult Japán történelme uralkodásuk idején. A második rész a harcosok rendjének rendkívüli világát ábrázolja: megismerkedhetünk a becsületről, kötelességről és hűségről alkotott szigorú eszményeikkel, neveltetésük és katonai kiképzésük formáival, fegyvereikkel, váraikkal, a békeidőkben kijelölt feladataikkal, az asszonyaikhoz való viszonyukkal és sajátos halálkultuszukkal, mely a világon egyedülálló volt. Végül a harmadik részből megtudhatjuk, hogyan hanyatlott le a szamurájok hatalma, és hogyan bukott meg államuk a 19-dik században. A könyv szól arról a szellemi örökségről is, melyet a katonanemesség a modern Japánra hagyományozott: a türelemről, a fegyelemről, az igénytelenségről, a szívósságról és a szorgalomról - melyek mind a mai napig nemzeti erényeknek számítanak, s melyek nélkül az ország nem válhatott volna a világ egyik legkorszerűbb, leghatalmasabb és legbiztatóbb jövőjű államává.