Magyar világ Brazíliában [antikvár]

id. BOGLÁR LAJOS (1891-1945) Apám az első világháborút követően Közgazdasági Egyetemet végzett, majd tanult a Keleti Akadémián: doktori címet közgazdaságtanból szerzett. Az egyetem elvégzése után a Külügyminisztérium szolgálatába állt, először a milánói magyar konzulátuson dolgozott, majd - miután választhatott Franciaország és Brazília között - a „jövő országa" mellett döntött! 1927-től 14 éven át vezette a Sao Pauloban működő Magyar Királyi Konzulátust. Brazíliai tartózkodása alatt a korábban igen szerénynek mondható kereskedelmi kapcsolatokat igyekezett munkatársaival fellendíteni, de elsőrendű feladatának a magyar kolónia gondjainak az orvoslását tekintette: fizikai és szellemi értelemben egyaránt. A konzulátus épületében működött a Segélyegylet, ahol tanácsadáson kívül orvosi ellátásban is részesülhettek a rászoruló magyarok, de az olvasnivágyók a helyi könyvtárat is használhatták. Azidőtájt számos magyarnyelvű elemi iskola működödött Sáo Paulo elővárosaiban, és ezeket apám ellenőrizte, de a hatalmas trópusi.ország legtávolabbi pontjain létrejött magyarlakta kolóniák - Boldogasszonyfalva, Mátyáskirályfalva, Szentistvánkirályfalva stb. - sorsával is intenzíven foglalkozott: különféle intézmények megteremtésével enyhíteni próbálta az új hazába való beilleszkedés gondjait. Ez a szempont is vezette, amikor tudatosan és módszeresen tanulmányozta Brazília történelmét, földrajzát és etnográfiáját. 1939-ben jelentős sajtóvisszhangot kiváltó tanulmányutat szervezett az akkor még csaknem ismeretlen Goiás államba, ahol többek között indián törzseket is meglátogatott. A magyarok lakta települések sorsával több írásban foglalkozott, ezeket a Dél-Amerikai Magyar Újságban Magyar Lajos néven közölte. Neve alatt jelent meg 1938-ban a „Brazíliai magyarok" c. kötet, az első összefoglaló dokumentum-gyűjtemény az ottani magyarságról. Jelen kötet anyagát 1939-től kezdte összeállítani, majd idehaza 1943-ban fejezte be (1942-ben ugyanis - miután Magyarország a tengelyhatalmakat követve hadat üzent Brazíliának - a magyar diplomatákat hazarendelték). Miután a kézirat a negyvenes években zárult, nyilvánvaló, hogy számos adata, különösen a brazíliai népességre, államformára stb. vonatkozóan elavult. Apám 1943-44-ben a pozsonyi magyar követség tanácsosa volt: ott érte a halál 1945 áprilisában. A kézirat 1943-tól a Külügyminisztériumban kallódott, ahonnan 1946-ban - néhány hiányzó fotót leszámítva - épségben visszakerült a család birtokába. A Millecentenáriumot tartottuk a legmegfelelőbb alkalomnak, hogy a több, mint félévszázada elkészült kézirat közreadásával emléket állítsunk a brazíliai magyar „honfoglalóknak" és elsőszámú támogatójuknak! 1996. október Boglár Lajos