A tájképfestés a XVII. században [antikvár]

Részlet a kötetből: Előzmények; a tájképfestés kialakulása. Az ábrázolás művészetének különféle fajai között a tájkép, vagyis a bennünket környező természetnek ábrázolása, mondhatni, legkésőbben fejlődött ki. Hosszú időn át az ember önmagát tekintette a művészi utánzás egyedül méltó tárgyának. Csak a mint a képzőművészetek tökéletesedésével lehetségessé vált a jelenségek tágabb körét felölelni, kezdte az ábrázolás - még mindig csak az emberhez való vonatkozásukban - más élő lények és élettelen tárgyak feltüntetését is megkísérlem s az embert vagy embereket az őket környező természetbe beállítani. És e kísérletet még nagy távolság választja el a képírásnak azoktól a nemeitől, melyeken az emberen kívüli élő lények, tehát az állatok, úgyszintén az élettelen tárgyak, vagy a környező természet jelenségei az ábrázoló művészet önálló tárgyaivá lesznek, vagyis a képmásművészet, a vallásos és történeti ábrázolások mellett megszületik a „genre" minden neme s a tájkép is.