Balogh László [antikvár]

Részlet a könyvből: Barcsay Jenő emlékére Hann Ferenc: Szentendre kettősségben élő város. Nem ugyanazt jelenti a tömegesen idejáró turistáknak, mint lakóinak. Az itt élő mintegy száz művész számára megint csak mást jelent. Fél évszázada figyeled akaratlanul is, hogyan lett egy festői kisvárosból az, ami ma. Milyen volt Szentendre régen? Balogh László: Szentendre nem csupán szülővárosom, hanem életem történéseinek foglalata, immár hat évtizede színtere is. Amíg nem lett „turista-paradicsom", barátságos, meghitt, csendes kisváros volt. Mindenki mindenkit ismert, úgy éltünk itt, mint egy nagy család. Páratlan fekvése, gyönyörű arányú emberléptékű házai, utcái, kapui, ablakrácsai elmúlt századok mestereinek hozzáértését szorgalmát, kézmelegét őrzik. Nem véletlen, hogy már a múlt század végén a festők felfedezték. Elsőként, a későbbi nagybányai művésztelepvezető mestere Ferenczy Károly telepedett le családjával és választotta munkássága színhelyéül.