Dereng a fény [antikvár]

Előszó A derengő hajnalok, csókos éjszakák, az avartól süppedő erdők, a szélrajzolta tarajvirágos folyók, a félelem és szeretet, ezek verseim tárgyi kellékei. Rímbe szedett gondolataimat érzelmek motiválják. Verseimmel a szeretet, boldogság és remény állandóságát hirdetem, az egyre elszürkülőbb hétköznapokban. Mindössze két éve annak, hogy férjemmel Kovács Imrével egy számunkra eddig ismeretlen világ - képzőművészet, versírás - talajára léptünk. Ebben a kis kötetben lévő verseim, férjem grafikáival alkotnak egy egészet. Mindketten ebben a rohanó, elanyagia-sodott világban igyekszünk fellelni a szépet, melyet az örök és állandó mozgásban lévő természet nyújt nekünk. E szerény munkánkkal tisztelgünk a képzőművészet és a versírás iránt fogékony emberek előtt és azoknak ajánljuk, akik, ha csak egy pillanatra is - megpihenni vágynak e kis „nyugalom szigeten." / Molnár Eva