Ék Sándor festőművész kiállítása [antikvár]

Ék Sándorról Közelről nézve a történelem, a művészettörténet változásai gyakran keltenek csalóka képzeteket a szemlélőben. Az ember, aki egyszer él és akinek az időmértéke óhatatlanul az átlagos életkor léptékéhez igazodik, csak nehezen tudja magát elvonatkoztatni élményeitől, vélelmeitől. A valóságról kialakuló nézetei sokszor bizony főként saját magára hasonlítanak a, a tényektől többnyire függetlenek. Érthető hát, hogy a proletárforradalmak kora, a történelmi fordulatok e világrengető sorozata nem is olyan ritkán optikai csalódást okoz még a gondolkodó elméknek is. A kulturális területen működők között is sokan voltak, vannak olyanok, akik viharos századunkat a gyors átalakulások korának tekintik, s azt hiszik, hogy a gondolkodásmód, a művészeti megnyilatkozás határidős cselekedet, melynek jellege rövid lejáratú tervek szerint is módosítható. Ék Sándor viszont olyan valaki, aki több mint fél évszázados mozgalmi és művészi munkálkodása során sohase vétette el a tempót, megérezte, majd megtanulta, hogy a szocialista művelődés fejlődésének ütemét tartós értékekhez kell viszonyítani, mert még a köznapi események is korszakalkotó következményekkel járhatnak, a világraszóló korforduló idején a mellékes dolgok is jelentőségre tehetnek szert...