Farkas András rajzai Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez [antikvár]

Nem túlzás, Balassagyarmat festőfejedelme volt. Hatalmas űrt hagyott maga után. Azért nem vagyunk elfogultak, mert munkásságának összetevőit mintegy matematikailag vesszük számba, s a szikár tények birtokában mérjük fel jelentőségét. Az egyéniség, a művész, a tanár, a közéleti személyiség egyaránt itthagyta nyomát, és sokoldalúságát aligha pótolhatjuk. "Homo mortalis tabula picta inmortalis est." Kedvelt mondása volt ez az emberi halandóságról és a festett kép halhatatlanságáról. Impozáns életműve valóban túlélte őt, mert nem holt anyag: kérdez és válaszra vár - szüntelen dialógust folytat velünk, az ittmaradottakkal. Minden mű önmagában is jelentős dolgokat mond el, de még önmagánál is jelentősebb világba vezet át - fejtegeti Goethe. Farkas András nagyon is jól tudta, hogy művei korántsem körülhatárolható közléseket intéznek felénk, s a teljesség - szavakkal megfogalmazhatatlan igényét- váltják ki bennünk. Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményéhez készített illusztrációi - méltán az irodalmi műhöz - a konkrét színpadi jeleneteket meghaladó világba vezetnek át. Mielőtt ezekről szólnánk, röviden ismerkedjünk meg Farkas András életével, egyéniségével. Farkas András 1920-ban született a Kassa melletti Abaújszinán. Kisebbségi sorsban múltak a gyerekkor esztendői. a faluban ekkoriban furcsállva tekintettek a parasztcsalád hét gyermeke közül az egyik fiúra. A térdét táblának használva, apró papírdarabkákra rajzolt, s így látta mindenki. Az apa, akit sosem látott a gyerek lefeküdni és sosem látott felkelni - mert olyan későn feküdt le és olyan korán kelt fel - a magyar parasztság Móricz tollára illő alakja volt, s a legtöbbön túl, hogy családjáért dolgozott, többet ösztönzésére nem adhatott.