Hidak egymáshoz [antikvár]

A játék tisztasága - előszó gyanánt - Mindig is szerettem az interjúkat, kicsit túlozva: eszmélésem óta. Hírlapokban, rádióban, tévében, mindenütt. Önzésből. Kapni szerettem volna tőlük valamit. Több akartam lenni általuk. Nagyon kíváncsi voltam a titok nyitjára: a számvetést készítő ember miként teremtette meg önmagát. S csinált, amikor éppen gödörben volt, hogyan viselte el a sokszor elviselhetetlent? A teremtés örömének íze vajon milyen is lehet? - olvasni, hallani, érzékelni akartam az interjúalany vallomásából Amiként Ottlik Géza a nagy írók kapcsán írja a Buda című könyvében: „... hogy kiszedhessünk belőle mindenfélét, ami a saját éltünk számára felhasználható". Jó leülni, egymás szemébe nézni, nyitottnak lenni. Olyan jó hallgatni a másikat. S olykor-olykor közbeszólni, kérdezni, firtatni azt, amiért valójában a találkozó létrejött: a saját - éppen aktuális - kételyeinkre keresni, uram bocsá' meg is találni (!?) a választ. Az interjúalany (ideális esetben) kinyílik, beszél, csak beszél, miközben a vallomása belénk, s (ha minden klappol, akkor majd) az Olvasókba épül Valójában pedig megerősödik bennünk, amit már amúgy is kapiskáltunk: „Utunk irányát magunkban hordjuk, és magunkban égnek az örök, sorsjelző csillagok " (Szerb Antal: Utas és holdvilág). Jó leülni ketten, egymással szemben, őszintének lenni. Még jobb lenne még többen - sokan - leülni egymással. Országnyi, európai méretűvé tágult asztal köré. Előítéletek nélkül, őszintén, becsülve egymás értékeit. Megtalálni azt, ami közös, amiért - félretéve vélt vagy valós sérelmeinket - együtt kell és érdemes küzdeni itt és most. Hidakat építeni egymáshoz. holnapért. Az utánunk jövőkért. Közösen, együtt esélyt adni nekik: a boldogulásra, a boldogságra. Merengjünk el Ottlik Géza tanácsán (szintén a Buda című kötetből való): „A rossz közösségi rendet nem átrendezéssel kell javítani, nem a hatalom igazságos elosztásával az adott rossz emberanyagban, hanem bele kell dobni valami jót. Közénk, ócska stricik közé. Például, sportszerűséget. A játék tisztaságát. Divatot csinálni az eleganciából ". Hírlapokban, rádióban, tévében... Életünk színterein. Mindenütt.