"Nekem szülőhazám..." [antikvár]

Bevezetés SchadI János művészetéhez Kassák Lajos, Uifz Béla, Bortnyik Sándor, Mattis Teutsch János, Nemes Lampérth József, Tihanyi Lajos - és még sorolhatnánk a neveket, a AAA körébe tartozó művészeket. A hatvanas évek óta, amikor a huszadik századi avantgárd mijvészet a figyelem látószögébe került, e művészek munkássága is ismertté válhatott. Elsősorban Szabó Júliának, Passuth Krisztinának köszönhető, hogy a korszak alapkutatásai befejezettnek minősíthetők. A részletek, az egyes művészi oeuvre-ök kutatása terén azonban még nagyon sok a teendő, messze vagyunk még attól, hogy mindent befejezettnek tekinthessünk. Az említett jelentős művészek mellett, akiknek munkásságát többé - kevésbé már a feldolgozottak közé sorolhatjuk, számos olyan festőt is említhetünk, akiről még ma is keveset tudunk. Dobrovits Péter, Pászkjenő, Ruttkay György, SchadI János ezek közé tartozik. Reméljük, hogy ugyanúgy, ahogy többek között Bohacsek Ede, vagy Dömötör Gizella életútját a közelmúltban feldolgozta a szakirodalom, előbb-utóbb a többi, ma még részben az ismeretlenség homályában lévő művészi oeuvre-re is felfigyelnek a korszakkal foglalkozó művészettörténészek. SchadI János kiállításának kapcsán, e katalógus bevezetőjében idézhetnénk Kassák Lajos „Egy ember élete", Bernóth Aurél „Utak Pannóniában" című önéletrajzi ihletettségű regényéből, vagy Lakatos István visszaemlékezéséből Oelenkor 1984), a korabeli kiállítási kritikákból (Elek Artúr írásai Az Újságban), Hevesy Ivón művészettörténeti tanulmányaiból (Futurista, expresz-szionista és kubista festészet), napjaink aukciós katalógusaiból képtanul-mányokat. Ügy érezzük, e helyt fontosabb inkább annak adnunk hangot, mennyire reméljük, hamarosan megkerülnek azok a dokumentumok (napló, 1921-ből való előadás szövege, önéletrajz, korabeli napilap kivágások), amelyekről egy 19ó5-ből való átvételi elismervény tanúskodik. Bízunk benne, hogy a művész halálának hatvan éves évfordulója alkalmából, 2004-re tervezett kiállítás katalógus bevezetőjeként mindezek megjelenhetnek. Ma még Szabó Júlia régi tanulmányai segítségére szorulunk. Szabó az 1892-ben született és 1944-ben elhunyt művészről, aki Ferenczy Károly tanítványaként kezdte művészi pályólyát, majd a AAA kiállításain, ill. 1927-ben a MENTOR könyvkereskedésben, majd 1933-ban a MAGYAR NEMZETI KIALLlTAS-on szerepelt, elsősorban az aktivizmust tárgyaló tanulmányaiban ejtett szót, de 196ó-ban, a MŰVÉSZET című folyóiratban, önálló tanulmányt is szentelt az expresszionizmus egyik jelentős hazai képviselője munkásságának. Mivel 1966 óta nem született a Szabó Júliáéhoz hasonló értékelés, e helyt a figyelem felkeltés érdekében, ebből közlünk részleteket. Majoros Valéria iWi'i