Nemes Lampérth [antikvár]

Az avantgardista törekvések számbavétele - az objektív visszapillantáshoz szükséges fél évszázad elteltével - napjaink egyik jelentős művészettörténeti feladata lett. Képzőművészetünkben az avantgardizmus az 1900-as években lépett fel, kezdete a fiatalok, az ún. "neósok" 1906-os jelentkezése Nagybányán, majd az 1909 körül csoportosuló Nyolcak, s végül az 1910-es évek közepétől fellépő Aktivisták képezték a derékhadat. A korszakot lényegében 1919 zárja le. Stilárisan a posztimpresszionizmus keretein belül, elsősorban annak Cézanne-ból kiinduló konstruktív vonalát folytatva jelentkezett, de a konstruktivizmus sajátságos módon az expresszivitással ötvöződött. Éppen ez jellemzi a magyar avantgarde-ot. A Nyolcak és Aktivisták mozgalma a francia fauve-izmussal és a német Brücke és Blaue Reiter csoportokkal - az európai avantgardista mozgalmakkal - párhuzamos törekvés, mely azokkal megközelítőleg egy időben keletkezett, Cézanne és a Fauve-ok művészetére rezonálva, de önálló egyéni stílusokat teremtve. A művekben levő expresszivitás azonban nem annyira a német expresszionizmussal mint stílussal hozható kapcsolatba, hanem inkább a belső mondanivaló kényszerével.