Szavak és színek [antikvár]

Részlet: "Magamról (Az 50. barackfavirágzáskor) Valahol az Alföld mélyén egy erdő szélén, volt egy kis házikó. Abban élt már Apu, Anyu s két testvérem Lajos és Kató. Egyszer egy szép áprilisi napon éppen harmadikán, megérkeztem én az angyalok szárnyán. A boldogság szigetén a kis ház közepén a tiszta szobában tavaszi félhomályban hegedűszó mellett kezdtem el az életemet. A természet lágy ölén cseperedtem én Hajdúhadháznak egy pici szegletén. Iskolába mire mentem, a faluban a forradalom szele lebbent. Az esti tehéncsorda és kolompszó helyett, katonai teherautó motorja berregett. Száraz kenyér, cibere volt családunk ebédje. Született egy öcsém Sándor előtte egy húgom, Editke, s már öten ültünk, édesanyánk ölébe. Az erdőszélit hátrahagyva beköltöztünk a faluba, egy nagyobb házba. Néhány év szegénység után Apu a Dunántúlon nézett munka után. A család rászánta magát egy hosszú útra. Elhagyva nagyszülőket, rokonokat, barátokat, házat, falut, határt, várt bennünket Tát. A Duna menti kis faluban, egy albérleti szobában laktunk fél évig boldogan. Cipőket javított az apám délelőtt és egész délután. Időnként hegedült a szíve így üdült. Eladóház után néztek, s megtalálták Piliscsévet. S újból erdőszélén de, hegyalján szép, új sárga ház várt reánk melyért hetvenötezer forintot fizetett édesapánk. A tótok lakta faluban nehéz volt a magyarnak akkoriban. Nem akartak befogadni s a boltban kenyeret adni. De édesanyám embersége, öt gyereke, szerénysége, kedvessége s hipp-hopp belopta magát az emberek szívébe.