Szavak és színek III. [antikvár]

Részlet: "Magamról Megjelent az arcomon a pusztulás jegye. Nem szabok gátat, az idő a dolgát tegye. Nem vagyok fa, amely bimbóktól roskadoz. S minden tavasszal új virágot hoz. A múltam, rajtam lóg bosszú fűzérben. ilyenné alakultam, az elmúlt ötvenöt évben. Még nem vagyok kész, formál még az élet engem. Nem futhatok el, csendben viselem, tűröm, engedem. Folyamatosan kapaszkodok, mászok a csúcsra. A fogyó időben fárasztom magam, másnak ez furcsa. Időnként még virágzik testem ős varázsa. Lángra gyúl még vágyam, szenvedélyem parázsa. Bensőmben még a fiatalság ereje kering. Magányos éjszakákon a szerelem rózsája ring. Festményeimben, szívemben lakik sok, színes álom. Múltam, jelenem és vágyam kevergetem a palettámon."