XV. századi német és cseh táblaképek [antikvár]

A német művészet egyik igen érdekes és vonzó területe a késő középkori táblafestészet. A román stílus monumentális freskóművészetét, a kora gótikus katedrálisok üvegfestészetét és az udvari kultúra által annyira kedvelt miniatúrákat követve jelentkezett a festészet vezetőjének büszke rangjáért. A kisméretű diptichonokon, házi oltárokon született meg, és a függőképek számos témaprovinciával rendelkező, kiterjedt birodalmának lett az elődje: a portrénak, a csendéletnek, az életképnek, általában mindazon műfajoknak, amelyek az emelkedett ünnepélyességű freskókon fel-felbukkantak ugyan, de nem találták meg igazi helyüket. A nagyobb közönség számára a miniatúrák arisztokratikus művészete hozzáférhetetlen maradt, látványigényét nem elégíthette ki.