Mihályfi Imre [antikvár]

Az ember, aki nem hagyja szunnyadni gyönyörű adottságát, hogy képes a művészet megértőjévé válni, a legtöbbet teszi azért, hogy megismerhesse önmagát. Különösen igaz ez akkor, ha olyan művészetre nyitja ki magát, melynek tárgya közvetlenül az emberi élet. Ebben végtelenül megsokszorozhatja egyszeri életét, azonosulva sorsok sokaságával, átélve önmaga napjaiban és esztendeiben nem ismert fájdalmat, örömöt, gyönyörűséget és tragédiákat. Ehhez persze az szükségeltetik, hogy a művész, aki mindebben részesíti, maga legyen képes elsősorban a mélységig való azonosulásra, a lélek és a szív minden dolgának megértésére és annak oly mértékű átélésére, mely alkalmassá teszi arra, hogy maradéktalanul közvetítsen, értelmezzen és összefoglaljon.