Szabó István [antikvár]

Részlet a könyvből: "Egy képsor a Szerelmesfilmből. Ott fekszenek a francia tengerparton a fiú és a lány. Halász Jutka és Bálint András. Napfényben. De még milyen napfényben! A fiú Budapestről jött a lány után. Egyetlen szerelme után. most egymás mellett a tengerparton és ha egyáltalán van boldogság, hát akkor... A fiú lehunyja a szemét. egyszerre megjelenik előtte egy kopott, mállottfalú budapesti ház. Hát igen. Soha nem lehet elfelejteni azt a házat. Az utcát. A várost. Ebben benne van az életük minden magyarázkodás nélkül. (Szabó István különben soha nem magyaráz.) A gyerekek sorsa. Közös örömük, rémületük, boldogtalanságuk. És az a bensőséges hit, hogy soha ne szakadhatnak el egymástól. Amit általában úgy nevezünk: a megélt élet."