Szemezgető [antikvár]

Elárasztanak a képek. Kép kép hátán. Még a kép hátán is kép van. És minden kép mögött száz másik. Képtelenség ennyi képet befogadni! Képesek sem vagyunk rá, és már nem is nagyon akarjuk. Sőt. Elkezd működni bennünk a jogos önvédelem. Becsukjuk a képkaput. A szemünket. Kikapcsoljuk a figyelmünket és - ha tudjuk - a képszóró készüléket. Kihúzzuk a falból a dugót. Mert megbolondulni azért nem akarunk. De a képek így is özönlenek. Agresszíven omlanak és ömlenek ránk. A békés házakon ott röhög az óriásplakát. A komor tűzfalakon, kerítéseken és sokszor a frissen felújított műemlékek márványlábazatán az ellenkultúra éppannyira ellenszenves agresszivitásával harsog a falfirka. Sajnos ma a képek többségét vagy a kóbor indulat, vagy a mohó pénzvágy teremti. így aztán nem csoda, ha ezek a képek csak indulatot (és/vagy pénzt) tudnak teremni. Beleszippantunk a levegőbe, és ott nyüzsögnek láthatatlanul a szellemképek, a fenyegetően álcázott és agyonkódolt képek, és ha volna a hullámokra biológiai antennánk és vevőnk, a képek megfojtanának minket. Mert már a légeget és az égboltot is teleszemeteltük képekkel. Ócska és eldobható képekkel. A képek döntő többsége felesleges. Nem is érdemesek a kép névre. Mert az igazi kép - a jó szándék szülötte. Nem a technika teremtménye, hanem a léleké. A jó és hasznos kép lélekemelő, vagyis képet készíteni erkölcsi kérdés. Az igaz kép hasznos, mert élni tanít, élni segít. A képcsinálás tehát morális tett. Az értő képolvasás sem kevésbé. Hol a hivatásos képkészítő felelőssége? Szabad-e akár egyetlen felesleges képet is elkészíteni, közölni, útjára indítani? Ki védi meg az ártatlan, naiv befogadót? Vonuljunk remeteként barlangba, vegyünk sötét szemüveget? Legyünk harcos képrombolók - ikonoludditák -, akik ízzé-porrá - bitté-bájttá - törik a hamis képeket? Támadjuk meg kitartott lándzsával az örökké forgó képmalmokat? Vagy legyünk mindennel szemben gyanakvóak, ne bízzunk meg senkiben és semmiben, hisz ahol kép van, ott megbújhat a sanda üzenet is. Az óvatosság soha nem árt.