Földnek arca [antikvár]

A legnehezebben a cím született meg: a képek - két évtized terméséből készült válogatás - régiek, s az ötlet is. Vagyis az a terv, hogy André Frénaud verséhez keressek - csináljak - fotókat. A francia költő válogatott verseit 1969 telén olvastam először, s a Parasztok című "hosszú ének" fölé már első olvasáskor azt írtam, hogy "óriási". Azóta ezt a verset szinte az egész életmű fölé helyezem - ez persze nem irodalomtörténészi megítélés -, s ahányszor csak leveszem a polcról, mindig itt nyílik ki a könyvem. Mi az, ami akkor megkapott, amiért egyből befogadtam? Talán mások is egyetértenek majd velem, hogy ha nem írnók ki a vers szerzőjét, bizony úgy éreznénk, hogy itt született, erről a tájról, a Kárpát-medence sokszor szomorú emlékű földjének lakóiról, szegényeiről, parasztjairól szól. (Ehhez persze Illyés Gyula fordítása is kellett.) De szűkítve az élmények - befogadások - körét, úgy éreztem már akkor is, hogy azokról szól, akik között felnőttem egy kis tolnai faluban.