Gyársirató [antikvár]

Ez a gyár ma bárhol lehetne Magyarországon. Én ismerem a helyét, címét. Várja, hogy újra feltámadjon. Falai közt emberek dolgoztak. Ismerek olyat, akinek ez volt az első és utolsó munkahelye. Három műszakban dolgozott. Több időt töltött a falak között, mint otthon a családjával. Barátságok, szerelmek is szövődtek itt. A falak így térdre rogyva is fenségesek. A pusztulásnak hátborzongató képe van. Fény-, és árnyék képe. A gyár: a csarnok, a kémény, a pince is várja a feltámadást, az életet. El fog jönni. Remélhetőleg a tetőn már nem lesz szükség géppuska fészekre. Talán a csillagok mozgását lehet majd figyelni belőlük. Ha megmaradnak. Végh Károly