Helyzet-kép [antikvár]

Néhány percig gondolkoztam azon, hogy kit is kérhetnék fel e könyv előszavának a megírására. Eszembe jutottak közismert emberek, akiknek a neve jól mutatna ezeken az oldalakon. Lehetne, szép míves mondatokban fotóművészeti szempontból taglalni a fényképek milyenségét, kvalitását, sőt még az az előnye is meglenne a választásnak, hogy ebben az esetben nyilvánvalóan rosszat nem illik írni a szerzőről. De ettől most inkább eltekintek, hiszen valójában csak én tudom, a miértekre a választ. 1990-ben, amikor négy hónapon keresztül Londonban Francis Looney fotográfus műtermében az asszisztens asszisztense lehettem, az ott látottakon kívül leginkább a műterem tulajdonosának kérdése maradt meg a fejemben: „Lassan el kell döntened, hogy a fotográfia mely területére specializálódsz!" Kényelmetlennek és szükségtelennek tartottam ennek a döntésnek a meghozatalát és mint mindent, ezt is inkább az időre bíztam. Később valóban rá kellett döbbennem, hogy az alkalmazott fotográfiában 1 vagyis amikor a fotós pénzre váltja megszerzett tudását, jó esetben affinitását - a megrendelők aszerint teszik skatulyákba a fotográfust, hogy a portfoliójában milyen típusú képek vannak többségben. Hamar kiderült számomra, hogy bár az akt- és divatfotózás is érdekel, a legnagyobb örömet az adja, amikor érdekes, bölcs, vagy különleges és sokoldalú emberekkel beszélgethetek, majd fotózhatom őket. Így lett egyre több és több képem képzőművészekről, színészekről, zenészekről, filmesekről és írókról... Nem titok, hogy az üres tekintetű, szilikon mellű cicababákról, futószalagon gyártott képek, vagy az áruház láncolatok termékfotói, összehasonlíthatatlanul kifizetődőbb munkák, mint a portréfotózás.