Az üveg [antikvár]

Alig létezik még egy anyag, amely annyi szépséget, fényt és derűt hordozna, mint az üveg. Csillogása, csengése szinte a szépség és a tisztaság szimbólumává emelte. De nemcsak szépséget nyújt ez az anyag. Műszaki, építészeti és egészségügyi szempontból is a legérdekesebbek egyike. Sok ezer éves fejlődésen ment keresztül, amíg kialakultak rendkívüli tulajdonságai, és lehetővé vált sokoldalú felhasználása. Az első üveg, amelyet természetes üvegnek is nevezhetünk, minden valószínűség szerint, mint izzó folyó vulkáni láva jutott a Föld felszínére. Az őskor emberében ez a különös, átlátszó anyag tiszteletet ébresztett, óriási erőket sejtetett, amulettjévé lett. Idővel azonban rájött arra, hogy ebből a vulkáni üvegből megmunkálással (pattintással, csiszolással) a mindennapi élet számára hasznos szerszámokat, edényeket készíthet. A legrégibb ilyen leletek a késői jégkorszakból, mintegy 30 ezer évvel ezelőttről maradtak ránk. Az emberben azonban egyre határozottabban jelentkezett a vágy, hogy versenyre keljen a természettel, s maga is alkotóvá váljék. Ez az akarat volt az, amely az üveg feltalálásához vezetett.