Bővebb ismertető
Gerle Margit kerámiaművészete
Emlékszem, amikor először jártam Gerle Margit kis kecskeméti műhelyében, egy szökőkutat égetett éppen. Egy szökőkút növényi, rovari ízeit pontosabban. És én arra gondoltam: hát igen, a kerámiába eleve bele van kalkulálva a víz simogatása- A simogatás mindenféleképpen. Ha nem szökőkutat csinál - szép dolog szökőkutat csinálni -, akkor mi vagyunk a víz, a talajvíz, az eső. Egyszer mint talajvíz nézni tárlatát, másszor esőként. Mert Gerle Margit kerámiái akárha a földbe lennének elásva, vagy növényként, nyúzott állatként állnának az esőben. A földben vannak, akár valami régi-új kultikus tárgyak, de még puha agyagból, jóllehet hangjuk már az égetett cserépé.