Zsolnay kerámia [antikvár]

A Zsolnay gyár története a zseniális és fáradhatatlan Zsolnay Vilmos (1828-1900) története, egy család története, amely generációkon keresztül tehetséggel és elszántan őrizte az alapító művét, Magyarország zaklatott és viharos története, amely olykor nehezítette, máskor egyenesen lehetetlenné tette magasrendű célok elérését. És nem utolsó sorban a művészi Zsolnay kerámia története, amely technológiai és esztétikai vívmányok csodálatos szintézisével vívott ki magának rangot és elismerést. E különleges értékkel Zsolnay Vilmos maga is tisztában volt; a gyár leltárában már 1878-ban szerepel a gyári múzeum anyaga 700 Ft-os becsértékkel. A gyűjtemény évről évre gyarapodott az új formákkal és dekorokkal, az új technikai vívmányok eredményeivel. Hol árumintaként, hol múzeumi anyagként szerepel a nyilvántartásban az a kollekció, amely számára Zsolnay Vilmos fia, Miklós (1857-1922) különálló épületet akart emeltetni. Mégis ő volt az, aki később, az 1910-es években a gyűjtemény tekintélyes részét eladta a Szent György Céhnek, amely a gyűjtők, műpártolók kiállító és aukcionáló társasága volt. Később a Zsolnay gyűjteményből származó darabokat a társaság árverésre bocsátotta. A gyári múzeum végül 1928-ban, Zsolnay Vilmos születésének centenáriumán nyílt meg. A gyár épületében a nagyközönség számára is nyitott múzeum hat helyiségből állt. Helyet kaptak benne a jelentősebb építészeti kerámia munkák, mint a Steindl Imre által tervezett máriafalvi oltár egy részlete, a kőbányai templom Tandor Ottó által tervezett keresztelőkútja - amely a mai állandó kiállításon is látható -, az Iparművészeti Múzeum néhány csempedísze. Külön terembe kerültek a magastűzű mázzal festett díszművek, az eozinok, a Zsolnay Miklós idejében 1900 és 1918 között gyártott, majd az „örökösök" korszakához tartozó kerámiák. Végül külön termet kapott a család sokszor mintául használt kerámiagyűjteménye, amelyben az egyiptomi usébti szobortól a fekete alakos görög vázáig sok minden megtalálható volt. Itt állították ki a Zsolnay Miklós által személyesen gyűjtött perzsa csempeanyagot is. A kiállítás a család szándékai szerint kronologikus sorrendben kívánta bemutatni a gyár keletkezésének körülményeit, a jellegzetes Zsolnay technika és stílus kialakulását és fejlődését, nem utolsó sorban éppen a későbbi tudományos kutatás számára. A szándék megvalósítását előbb a gazdasági nehézségek, majd a második világháború, végül az 1948-ban bekövetkezett államosítás hiúsította meg. A Zsolnay család tagjainak egyik napról a másikra kellett távozniuk a gyárból, hátrahagyva nemcsak a gyár épületeiben, felszerelésében, raktárkészletében megtestesülő vagyont, de személyes értéktárgyaik javarészét és a gyári gyűjtemény anyagát is.