Erdély művészete [antikvár]

Ki tudja, mily bonyolult eredők határozzák meg a műtörténet munkásainak érdeklődési irányát? Hajlam, vérmérséklet, boldogulási vágy, utazás, helyhez kötöttség vagy éppen véletlen hívja életre a könyveket és tanulmányokat. A magyar művészet többszázkötetes irodalma erősen érzi ennek a közös szempont és fegyelem nélküli termelésnek, mondhatni burjánzásnak rossz hatását. A kínosan aprólékos részlettanulmányok és a hebehurgya összefoglalások mögött hiányzik a messziről néző, széles látószögű szem. Nincs művészeti topográfiánk, művészeink életrajzi lexikona megakadt. Nincsenek az anyag teljességén uralkodó kézikönyveink. A rendszertelenség legjobban megmutatkozik, ha az ember egy részletet ragad ki az egészből. Erdély művészete például - melyről itt szó lesz - a maga sajátos céljaival, szándékaival, megoldásainak módjával, csúcspontra lendülő tetteivel és különös letargikus pillanataival érthetetlenül és megdöbbentően ismeretlen. Jellemző, hogy máig nem látott napvilágot oly mű, mely e kultúralakzat művészetét területi és időbeli teljességében összefoglalta volna. Az eddigi szakirodalom meglepően gyér, az önálló nyomtatványok száma még a százat sem éri el s nagyrészt cikkek különnyomata.