India művészete [antikvár]

INDIA MŰVÉSZETE India művészetének történeti feltárása és feldolgozása aránylag nagyon újkeletű. A múlt század elején még alig foglalkoztak vele nyugati tudósok és kutatók. A XIX. század közepetáján a tanulmányozók figyelme jóformán csak azokra az indiai művészeti alkotásokra irányult, amelyekben nyugati eredetű, hellenisztikus vonásokat lehetett felismerni. Ezeket túlértékelték, míg az eredeti, sajátosan indiai művészet műveit érthetetlen és értelmetlen képzeletszüleményeknek bélyegezték, amelyeknek legföljebb csak néprajzi jelentőséget lehet tulajdonítani. Ruskin, a múlt század második felében működött, a maga korában nagyhatású angol esztétikus, torz monstruozitásoknak tartotta az indiai művészet alkotásait. A század utolsó harmadában már akadtak kutatók, akik fokozatosan tudatára ébredtek az indiai művészet értékének. Egyre élénkebb érdeklődéssel fordultak India felé, és komoly munkák sora kezdett foglalkozni a tárggyal. Időközben a brit-indiai kormány is felismerte a műemlékek fontosságát. Megszervezte az Archeological Survey intézményét, amely különösen 1870 óta, amikor Cunning-ham került az indiai Archeológiai osztály élére, széleskörű és igen eredményes tevékenységet fejtett ki India műértékeinek megóvása és tudományos feldolgozása terén. Ez a törekvés nagy lendületet kapott a jelen század legelején, amikor Havell rámutatott, hogy India művészetének értékelésében nem helyes a szokványos nyugati művészettörténeti szempontokat alkalmazni, hanem India kultúrájában, múltjában kell keresni az értelmét és gyökereit. Azóta egész könyvtárra dagadt fel az indiai művészettörténettel és részletkérdéseivel foglalkozó tudományos művek sokasága. De szinte minden évtized új „divatot" hozott magával a szemlélet szempontjaiban; hol a fantasztikusat, a meseszerűt emelték ki a szerzők, hol merőben irodalmi vagy mitológiai alapon értelmezték India művészetét, majd a kronológiai kutatást tekintették mindennél fontosabbnak, vagy — újabban — a mesterségbeli problémákat állították előtérbe, legújabban pedig gazdasági-társadalmi szempontok is érvényesültek. A művészettörténet, mint a történetírás általában, időnként új átértékelést követel; ez elkerülhetetlen és szükséges is. Nálunk a múltban Indiával, s így a művészetével is kevesen foglalkoztak. Egyetlen nagyobb terjedelmű, komoly munka jelent meg eddig, mely India művészetét is tárgyalja: Felvinczi Takáts Zoltán „A Kelet művészete" c. műve. Takáts Zoltán — a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum tudományos megalapozója és három évtizeden át igazgatója, az egyetemes művészettörténet profesz-szora, ezenkívül pedig Kelet művészetének alapos felkészültségű ismerője — ebben a művében az egész Kelet művészetét írta meg, egy nagyobb munka (Barát—Éber—Takáts: A művészet története*) keretében. A korlátozott terjedelem és a tárgy nagysága nem állt egymással arányban; ezért csak nagy vonásokban ismertethette a legjelentékenyebb távol-keleti művészeteket. Ez a sajnálatos hiány tette lehetővé és szükségessé, hogy India művészetének történetét részletesebben igyekezzem feldolgozni. Munkám nem szorítkozhat egyedül a művészet történetére. Hogy egy művészetet, különösen pedig egy távoli, idegen kultúra művészetét helyesen láthassuk, elengedhetetlenül szükséges legalább nagy vonásokban megismerkednünk az illető művészet történeti és művelődési hátterével, adott társadalmi fejlődésével. Irodalmunk ezekkel a tárgyakkal sem foglalkozott eddig India kapcsán elég behatóan. Nincsenek tehát e tárgykörben magyar eredeti munkák, amelyekre utalhatnék. Ezért India * Bővített és javított kiadás, Dante, Budapest, 1934.