Bővebb ismertető
Egy kultúra életképességét leginkább azon lehet lemérni, hogy mennyire képes önszerveződéseknek teret adni, azokat befogadni. A hazai kortárs művészeti "szcéna" e tekintetben nem tűnik reménytelen helynek: lépten-nyomon üti fel a fejét egy-egy nem hivatalos, nem intézményes, figyelem, nyüzsgés, élet támad - esemény születik. S ha a kezdeti kedv nem lanyhul, ha a mozgatók elég komolyan is gondolják, ami talán csak egy hóbortos pillanatban, jópofa ötletként indult, az esemény megismétlődhet, szilárdabb kereteket nyer, visszatérő híveket talál, helyszíneket avat, művész-neveket érlel. Idővel meggyökeresedik tehát, intézményesül.
Nem tudom eldönteni, hogy a Cékl'art - ez az alapítók önmeghatározás szerint "évente megrendezésre kerülő képző- és iparművészeti mustra" - esetében minek örüljek inkább: annak, hogy immár ötödik bemutatójuk katalógusához írhatok rövid előszót, vagyis annak, hogy Szenoner Noémi és Nyulasi Lili konok Lili konok kitartással szervezett munkája lassan megkerülhetetlen intézménnyé nőtte ki magát - vagy annak, hogy noha valóságos története, imponáló támogatói listája, saját művészköre és professzionális kommunikációja van, a Cékl'art továbbra is őrzi eredetének friss szellemét. A szerzőknek azt a nagyon vonzó kötetlenségét és nyitottságát, hogy - miközben persze pontosan tudják, hogy a túléléshez, a fontossá-megkerülhetetlenné váláshoz túl kell látniok az önképzőkörök szűk horizontján - inkább engednek teret kipróbálatlan tehetségeknek, amatőr vagy félamatőr kísérletezőknek, mintsem - kizárólag "tuti' kánonokhoz, sikerbiztos esztétikai divathoz, piaci trendekhez igazodva - valamilyen professzionalizmus pózában tetszelegnének.