ELŐSZÓ
Mottó: az utak, melyek a művészethez vezetnek, végtelenül sokfélék, a művészet tulajdonképpen a világ középpontja, a legmagasabb fokú szellemi törekvés középpont/a, és a művészek kőiben állnak e pont körűi És fgy könnyen megtörténhet, hogy két művész egymással szembekerül, miközben ugyanazon pont feié törekszik.' (Caspar Dávid Friedrich)
Amikor összeállt ennek a dokumentum jellegű katalógusnak az anyaga és elkészült a forgatókönyve, rájöttem, valami még hiányzik. S ez pedig nem...
ELŐSZÓ
Mottó: az utak, melyek a művészethez vezetnek, végtelenül sokfélék, a művészet tulajdonképpen a világ középpontja, a legmagasabb fokú szellemi törekvés középpont/a, és a művészek kőiben állnak e pont körűi És fgy könnyen megtörténhet, hogy két művész egymással szembekerül, miközben ugyanazon pont feié törekszik.' (Caspar Dávid Friedrich)
Amikor összeállt ennek a dokumentum jellegű katalógusnak az anyaga és elkészült a forgatókönyve, rájöttem, valami még hiányzik. S ez pedig nem más, mint az a rövid, tényszerű összefoglaló, amely segít az áttekintésben és megmagyaráz bizonyos körülményeket.
Az UNICORNIS kiadvány tehát, egyrészt dokumentálni kívánja a szentendrei Vajda Lajos Stúdió (Magyarország) és a Marosvásárhelyi Műhely, a nyolcvanas évek elejéig még Romániában élő, jó néhány tagjának, immár több mint tíz évre visszanyúló, baráti és művészeti kapcsolatát. Másrészt a két, laza szervezetű képzőművészeti csoport közös kiállításának ötletével rendhagyóvá szeretné tenni ezt a fúziós kísérletet.
Az UNICORNIS mint egyszarvú, fiktív és fénylő állatszimbólum, azt az utat kívánja megmutatni, amely idáig vezetett; azt az eszmei magot akarja kifejezésre juttatni, azt a közös pontot keresni, amely a szóban forgó művészek műveibén, felfogásában, életvitelében, gondolkodásmódjában kétségtelenül ott rejlik; és egy olyan reményt, egy olyan ideát szeretne előttünk újra megcsillantani, ameiy a lelkünk legmélyén egyenlő a művészi tisztességgel.
Mert ebben a kapcsolatban nem csupán a konfliktusoktól sem mentes, személyes barátságok a lényegesek, hanem sokkal inkább az az elkötelezett érdeklődés és segítőkész, már-már konspiratív törődés, amellyel a Vajdások közül sokan, az egész erdélyi problémakör (nemzetiségi, értelmiségi, politikai, etikai, művészeti és egzisztenciális) feié fordultak, vállalva szolidaritásuk esetleges negatív következményeit is. Tették ezt abban az időben, amikor hivatalosan is csak kevesen mertek szólni a valódi tényekről. A VLS valamikori underground jellege azonban kifejezetten alkalmas volt erre a feladatra. A két avantgárd szellemiségű csoport bizonyos tagjainak konkrét kapcsolata tehát csak részben lehetett a véletlen műve! A kibontakozó ismeretségeken és barátságokon keresztül azonban a két csoport lelkülete és szellemisége is találkozott.
A katalógus dokumentum része tehát igyekszik időrendben követni ezeknek a kapcsolódási pontoknak a történetét. A beszélgetések pedig az említetteken túl az egymásra figyelés eszmei-művészeti-esztétikai stb. kérdéseire is megpróbálnak feleletet adni. S végűi a kiadvány személyi része egyrészt az UNICORNIS első, a Vigadó Galériában bemutatott anyagát dokumentálja (majdnem a teljesség igényével), másrészt a sok vázlaton és rajzon keresztül szeretne bepillantást nyújtani a részt vevő művészek műhelymunkájába is.
Természetesen jó lett volna minden résztvevővel elbeszélgetni erről a sokféleképpen megélt kapcsolatról, de ezt sem az idő, sem a terjedelmi korlátok nem tették lehetővé. Ezeken a hiányokon mindenképpen enyhítettek volna azok az írások, amelyek mások tollából, sajnálatunkra, nem születtek meg.
S végül még két dolgot kell elmondanom.
Talán illő lett volna néhány sort írni a Vajda Lajos Stúdió résztvevő tagjairól is, ahogy Chikán Bálint művészettörténész kollégám is megtette ezt tanulmányában, a katalógusban szereplő MAMŰ-tagokróí Mentségül inkább három forrásértékű kiadványt említenék, ahol bővebb információhoz juthatunk a Vajdások tevékenységéről: (Új Vegyes, Vajda Lajos Stúdió 1986, Szentendrei Képtár, Katalógus, szerkesztette Hann Ferenc. + mSZAFT™, A Vajda Lajos Stúdió és meghívott barátaik közös kiállítása, Ernst Múzeum, katalógus, 1988, szerkesztette Novotny Tihamér. + Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből, Stúdia Comitatensia 20, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1990., szerkesztette Lóska Lajos.)
A másik az, hogy a mSZAFTm kiállítás azért került a dokumentációs anyagba, mert a 26 résztvevő közül hárman (Borgó György Csaba, Elekes Károly, Krizbai Sándor), az akkor még eltemetett MAMŰ tagjai voltak. Jómagam, mint a kiállítás rendezője, már akkor elhatároztam e csoport tevékenységének felkutatását. (Lásd később: MA-MŰ, Marosvásárhelyi Műhely 1978/1984, Tegnap és Ma, Szentendrei Képtár, 1989-90, katalógus.)
1989. április 26-án pedig a mSZAFTm kiállítás után készültmSZAFTm Dokumentum 86- 88című újság megszerkesztése es megjelentetése után, egy elkeseredett pillanatomban, ezt jegyeztem fel magamnak: ez a kiadvány már megjelenése pillanatában meghalt, hiszen csak becsületből született meg Igaz lelke SZAFT UNICORNISKÉNT kiszökött börtönéből és szabad szellemmé változott. Gyarlók csapdájába ne fusson, ugorjon a boldogok ölébe! Ez egyszer talán sikerül neki?! De az is lehet, hogy kiderül: az UNICORNIS mégiscsak kétszarvú állat.
(A szerkesztő)
P.S.
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.