Sajtószabadságról nézetei egy rabnak [antikvár]

A kiadó száz évvel ezelőtt írott könyvet bocsát ma közre!Furcsa vállalkozás ez, és az olvasó joggal követelheti, hogy magyarázatot kapjon erre a tényre, főként, amikor olyan könyvről van szó, amelyet írója a sajtószabadság eszméjének szentelt annakidején......Táncsics Mihálynak a sajtószabadságról írott tanulmánya gyökértelenül függene a magyar multban, ha nem illesztenők be a gondolat- és sajtószabadságellenes törekvések egész magyarországi multjába. Az a belső lelki keserűség, amely a szent öreget, ahogy kortársai Táncsicsot kissé sajnálkozva elnevezték, könyve írása közben eltölti, voltaképpen csak akkor válik érthetővé, ha rámutatunk azokra a harcokra, amelyeket a haladó gondolatnak Magyarországon, szinte a könyvnyomtatás feltalálásának első percétől fogva, a mindenkori hatalommal szemben meg kellett vívnia. Ennek a küzdelemnek körvonalai a magyar történetírásban ma még igen határozatlanok. Tíz éve sincs még annak, hogy egyik kitűnő monografusunk, Sashegyi Oszkár, panaszolva írta le, hogy a magyar cenzúratörténet terén nagy bizonytalanság tapasztalható, alig akadnak tanulmányok, amelyek a szabadsajtóellenes törekvéseket feldolgoznák. Még teljességgel hiányzik egy olyan összefoglaló mű, amely teljes képet adhatna az államhatalom és az alkotószellem között Magyarországon évszázadok óra folyó viaskodásról. Ezért ehelyütt csak rövid jelszavakkal tudjuk ennek a haditörténetnek éppen csak legfontosabb állomásait jelezni, hogy így vezessük le ennek a szellemi szabadságharcnak történetét, egészen Táncsics Mihályig.