Asszony [antikvár]

Részlet:Első felvonás.Szin: Fogadószoba a férj nyaralójában a városliget környékén. Jobbra és balra egy-egy ajtó a szomszéd szobákba. Hátul a jobb sarokban nyitott terraszra vezető ajtó. Hátul középen lépcső, mely egy torony-szobába vezet. Könyvszekrény, zongora, tükör stb.Első jelenet.Feleség egyedül.Feleség: (Diszes házi ruhában ; a könyvszekrényben könyveket válogat, több könyvet kivesz, megnézi a czimét és idegesen visszadobja.) Ez se .. Ez se ... Csupa unalom. rettentő hosszú csaták s rövid szerelmek. (Becsapja a könyvszekrény ajtaját.) Maradjon az anyósomnak. (Előre jön.) Végre van fogalmam az ólomfedelü börtönről. Nyaralónak hívják. A férjek odacsukjék a feleségeiket, hogy ők dorbézolhassanak. (Az ablakhoz megy. kinéz) Egy lélek se jön! Visszalép az ablaktól) De az én uram nem közönséges ember, őt a közügyek tartják távol az otthontól. (Közben a zongora elé ül.) Egyszer szeretném már ismerni ezeket a (idegesen a billentyükre üt) közügyeket. Csak egyszer szembe találkozzam vele, tudom Istenem, kikaparom... (Felugrik.) De szörnyen óvatos. A férjek fifikája, hogy hűnek mutatják magukat, csakhogy az asszonyt visszatartsák a hűtlenségtől. (Közben a tükör elé megy, s nézi magát.) Minek is a szépség, ha csak magam látom. Az unalom kétségbeejtően csúfit. Már is meglátszik rajtam. Ah ! Egy eszme % (A csengettyükre üt.) Végre is mirevaló a demokráczia ? Ha a nagy úr unatkozik a maga előkelőségében, lejjebb száll egy-két társadalmi fokkal és igen jól mulat. (Vállat von.) A férjek néha igen jól mulatnak a szobacziczusainkkal ; próbáljuk meg mi asszonyok is.