Dzsomárt szőnyege [antikvár]

első felvonás. első kép. (Erdei tisztás. Virágos pázsit övezte tavacska. Neszvelda és társnői különböző színű fonál- kötegeket öblögetnek a tó vizében. Munka közben énekelnek.) Kinek keze ügyes, fürge, Nap sugarát is elfogja, Szőnyegének fonalába Ragyogását belefonja. Kinek keze ügyes, fürge, Aranyfonálból sző hálót, Ékes aranyhdiójával Beszövi a nagyvilágot. Anápia : Halljátok, hogy elcsöndesült az erdő ? Esténként mindig arrafelé irányítja tekintetemet a vágyakozás, amerre lassan tűnik el a szélesszárnyú nap. De ti nem néztek sehová. Egy percre el nem hallgatnátok. Neszvelda ! Jöjj fel hozzám erre a dombra ! Állj ide, mellém ! Látod ? Neszvelda : Mit ? Anápia : Nem látod ? Kék árnyék vonja be a fákat . . . És egyre messzebbre elhúzódik. Mondd : te nem szeretnéd vele együtt úszni át a levegőt, elúszni a puszta fölött, a hegyek fölött, az egész világ fölött s aztán reggel visszaemlékezni rá, hogy mit láttál és kivel találkoztál az éjszaka ?