Francesca da Rimini [antikvár]

Zandonai (Riccardo) a modern olasz zenedráma egyik legkiválóbb képviselője. Sok tekintetben Puccini irányának folytatója, de rá erősebben hatott a wagneri stilus, mint példaképére. Általában véve eklektikus tehetség, aki műveiben finom, válogatós ízléssel használta föl az ujabbkori operairodalom bevált hatásait. Az északolaszországi Trentinoban, Sacco nevű községben született 1883-ban. Gyermekéveiben Gianferraritól tanult muzsikát, majd 1895-ben a pesaroi Liceo Musicale növendéke lett, ahol Mascagni irányítása mellett fejlesztették zeneszerző-tehetségét. A liceumot kiváló sikerrel végezte el és tanulmányainak befejeztekor „Odysseus hazatérése" cimü, zenekarra, kórusra és magánhangokra irt szimfonikus kantátájával tett bizonyságot tudásáról. Hajlamai szerint az operairodalom felé fordult. Első színpadi művében, a Házi tücsök-ben (Turin 1908) ugyanazt a Dickens-témát dolgozta fel, mint Goldmark.Többi operái így következtek sorra: Conchita (Milano 1911), Melenis (Milano 1912), Francesca da Rimini (Turin 1914), Via della finestra (Pesaro 1919), Romeo és Júlia (Róma 1922), Cavalieri di Ekebu (Lagerlöf Zelma szövege, Milano 1925), Giuliano (Nápoly 1928). Irt még rekviemet, hazafias himnuszokat, szimfonikus impressziókat, romantikus koncertet hegedűre és zenekarra, gordonka-szerenádot stb.