Komédia [antikvár]

Részlet: Szinészek játékáról akarunk irni, mert alig van művészi alkotás, amely bennünket jobban érdekelne, mint egy szinész jó - akár sajátosan rossz - ábrázolása. Bizonyos, hogy nem ez a legelőkelőbb művészet, de emberibb és frissebb nincs nála egy is. Az élő lélekből és húsból való szobrászat ez és akik művelik: "a kor foglalatai és rövid krónikásai, akikkel jól kell bánni aztán" - mint ahogy Hamlet mondja. Nagyon jól azért még se bánjunk felük, próbáljunk mértéket tartani az adorálásban, nehogy igazat adjunk azoknak, akik azzal vádolják e korszakot, hogy a szinészeknek kedvez más művészek rovására. Úgy gondoljuk, meg fogjuk tartani azt a mértéket, amely a játék birálatát, a szinjátszó személy glorifikálásától megkülönbözteti. Mint célt ime kitűzzük, hogy nincs oly jelentékeny és nem lehet olyan jelentéktelen szinész, akiről el ne mondjuk a magunk friss impresszióit, azzal a tárgyiassággal, amelyre éppen képesek vagyunk. Az a tervünk és úgy szeretnők, ha a divat és a szimpátia kettős áramlatában meg tudnánk állani a magunk lábán, a magunk esetleges külön véleményével, amelyet annyi részlettel próbálunk majd megokolni, amennyi szakszerüséget az unalom veszedelme nélkül az irásnak ez a formája csak elbir.