Úttörők, előre! [antikvár]

(Szín: egy budapesti lakás szobája, 1956 novemberében. A lakás nemcsak fűtetlen, hanem a teljes felfordulás képét is mutatja. A padlón egy bátyú, két bőrönd, egy kisebb meg egy nagyobb. A mennyezetről egy szál villanykörte lóg, dróton, a falon képek helye látszik s itt-ott talán még annak a nyoma is, hogy egyet-mást kiszaggattak a falból. Bútor nincs más a szobában, csak egy fiókos asztal, egy-két szék, az egyiken Gyuszi télikabátja, sapkája hever.Amikor a függöny felmegy, Bodnár Gyuszi egyedül van, sze-dett-vedett turistaöltözetben. Idegesen nézeget jobbra-balra, mint aki valami súlyos veszedelemtől tart. Odalép az asztalhoz. Kihúzza a fiókot. Nézi. Becsukja. Az asztalról felvesz egy poharat, bemegy a jobb sarokból nyíló fürdőszobaajtón, majd tele pohárral tér vissza.Kintről ekkor autómotor zaja, majd dudaszó hallatszik. GYUSZI: Nem. Nem. -Nem birok (Riadtan többször is a baloldali ajtó felé kapja a fejét. Közben kihúzza a fiókot. Fiolát emel ki és tartálmát a vízbe szórja. Lötyögeti a vizet. Megdermed. Kifelé fülel.) Maraa^i nem tudok Nem lehet (ezt csak maga elé mondja, azután hirtelen valamit a szájába töm marokkal és egy korty vizet iszik rá. Arca eltorzul.) Brr. Keserű. Pfuj (hirtelen belöki a fiókot, megfordul, az ajtó felé néz.) Ki az? (kiáltva.) Ki az. Mama te vagy? A baloldali ajtó nyílik, Klári bedugja a fejét, majd belép. Téliesen van öltözve, de nincs rajta nagykabát: KLÁRI: Brrr, itt is milyen hideg van. GYUSZI: Klári! Te KLÁRI: (kétségbeesett, de igyekszik eltitkolni): Átfutottam. Gondoltam, megnézlek De te milyen furcsa vagy, Gyuszi, igazán. Csak állsz, azzal a pohárral.