Vígszínház [antikvár]

Három évtizeddel ezelőtt, 1962 őszén új vezetőség lépett a Vígszínház élére: Lenkei Lajos igazgató mellett Várkonyi Zoltán vállalta a művészi irányítást. Hamarosan kiderült, hogy újra kell fogalmazni a színház célkitűzéseit. Hatvanhat esztendő állt mögöttük. Mit használhatnak fel és mit kell elkerülni? 1978 nyarán, immár a tapasztalatok birtokában Várkonyi Zoltán így foglalta össze véleményét: "A tradíció nem elzárkózottság, nem a 'dicső művészi eredmények' ismételgetése és nem mond ellent a fejlődésnek, az újnak. A vígszínházi hagyomány ma már nem Ditrói Mór vagy Jób Dániel színházával azonos, bár az ő eredményeikről sem feledkezhetünk meg... A Vígszínház emberi arcú. Általában az igazságot keresi, de nem mellőzi az egészséges kísérleteket sem, ha azok is az igazságot fürkészik, és nem a formális modernség, a majmolás és a feltűnési viszketegség jegyében születnek." - Ha ezt a nyilatkozatot, - amely nem egészen egy évvel Várkonyi halála előtt hangzott el -, vezérfonálnak tekintjük, talán jobban megértjük az évszázados jubileumához közeledő színháznak az életét, azét a színházét, amely - egy zaklatott tizenöt év kivételével, - a magyar színházkultúrának az Operaház mellet, a legfolyamatosabban épülő, működő intézménye.