"...a belső és külső békéért" [antikvár]

A könyv szerzőjét az Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzésére szervezet kereste fel 1987 tavaszán, hogy felkérjék, működjön közre békekoncertjeiken. Doráti Antal örömmel fogadta el a felkérést, s a hangversenyek műsorszámának Beethoven Missa Solemnisét javasolta. (Az olvasó többet is megtudhat a történtekről az epilógusból.) A szerződés katalizátorként inspirálta Doráti Antalt könyve megírására, versenyt futva az idővel, életének utolsó tizennyolc hónapjában. Többször is említi művében: belső kényszert érez, hogy üzenetét eljuttassa az olvasóhoz. Ezt a missziót szó szerint utolsó leheletéig végezte. Mindazok, akik Doráti Antalt eddig csak korunk egyik nagy zenészeként ismerték, most új arcát fedezhetik fel. A könyv azt az őszinte hitét tükrözi, hogy nemcsak zenével, hanem a szellem segítségével is terjeszteni kell a fényt a Földön. Az Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzésére nevű szervezetnek ítélték oda 1985-ben a béke Nobel-díjat.