Egy prímás vallomása [antikvár]

Ajánlás Személyesen nem ismerem Labozár Antalt, beszélni is csak kétszer beszéltem véle, azt is telefonon. Az iíjabb Labozár Tónit, bár nem tanítottam, olyan szakon végzett Sopronban, ahol nem én tanítottam a fizikát, ismertem. Aztán, mikor az első cikket olvastam a Délmagyarországban az Édesapjáról, vittem magammal a példányt néki, hátha nem látta még az írást. Megvolt nála. A második cikk olvasását követően már csak a hírt vittem, hogy megint láttam az újságban az Édesapját, akkor azt mondta: „Megérdemli az Öreg!". Utána lehet nézni az archívumban, csak szépet írtak róla. Nékem az maradt meg, hogy szépen muzsikáló, nótaszerető ember. Ügy négy évvel ezelőtt, nyáridőben baráti társaságba voltunk hivatalosak feleségemmel Babos Ágihoz (gyönyörűen verset mondó, nagyon szépen nótázó barátunkhoz), ahol a bográcsban a „hídi pörkölt" (hogy miért kapta a „hídi" jelzőt, azt Tóth Feri barátunktól kellene megkérdezni) fantázia névvel ellátott estebédre való készült. Az anekdotázás háttereként gépből jövő, halkan szóló muzsika teremtett meghitt hangulatot. Magam is nótakedvelő ember vagyok, ezért is nem értem, hogy a „szavak erejével" miért kellett kiirtani a Kossuth-nóta szignált és a magyar nótát a közszolgálati rádióból, és az egyik kedvenc nótám hallatán megkérdeztem Babos Ágit, hogy miféle CD-ről halljuk. „Az Uramtól kaptam születésnapomra, Labozár Antal CD-je." Bennfentesnek tűnhetett az „Aha" megjegyzésem, mert Ági azt kérdezte, hogy „Ismered?". Mondtam, hogy Öt nem, de a fiát igen. vVkkor a Babos Á^i azt mondta, hogy „Te Papp Gyuri, ha én ezzel az emberrel egyszer együtt mulathatnék, azt sokért nem adnám!". Nyilván közrejátszott már az elfogyasztott jóféle Soproni Kékfrankos is a válaszomban, mert azt feleltem, hogy „Fogsz!". Hogy túl hosszú lére ne eresszem, beszéltem Tónival, hogy az Édesapja mit szólna egy szegedi meghíváshoz, aki azt felelte, hogy szerinte nem lenne ellenére. Eljött a 2012-es Ágnes névnap és én Labozár Tónival akartam köszönteni Babos Ágit. A meghíváshoz kellett az egyik telefonbeszélgetés, amikor is megbeszéltük, hogy jönni fog, a másik pedig a lemondáshoz, mert oly csúnya, zord idő kerekedett az estére, befújva az utakat hóval, hogy kocsiba ülni badarság lett volna. De megbeszéltük, hogy meggyérés idején eljön hozzánk. Ági persze minderről nem tudott, és csak ha olvassa ezt az ajánlást, akkor fog kiderülni számára, hogy mi történt.