Jazz [antikvár]

Elsősorban muzsikusnak vallom magam; a zenéről mégsem kívánok másként, mint egzakt módon írni. A szubjektív élményt, a gyönyörűséget, amit a zene az embernek szerez, öntse szavakba az irodalom, énekelje meg a költő, és persze mindenekfelett: érezze a hallgató maga, egyéni világának megfelelően. Tudományos szempontok alapján íródott könyvem azonban senkit se tévesszen meg: a zene élményhatását mindennél többre becsülöm, nemcsak a klasszikus muzsikában, de a jazzben is; abban a művészetben, amelyet a kelleténél jóval tovább szinte észre sem vettünk. Az utóbbi esztendőkben sok szó esik a jazzről - ennek csak örülni lehet; de félő, hogy lassan több lesz a szó, mint a zene. Kevesen hallgatják figyelve: tiszta fejjel és nyitott lélekkel, egy új világ befogadására készen. Pedig ez mindennek az alapja, a kiindulópont - és egyben a cél is! Aki ezt nem teszi meg, aki nem ismerkedik magával a zenével könyvem olvasása előtt, közben és utána, az ne várjon sokat a szavaktól, de a kottapéldáktól sem.